Gyakorló édesanyákat kérdeztünk a babázás legszebb pillanatairól és árnyoldalairól.

„A legjobb: megölelni őt. A legrosszabb: amikor fogalmam sincs, miért sír.” (Barbara)

„Az anyaság a legnagyobb örömforrás! Ami az árnyoldalát illeti, megőrjít, hogy etetés közben folyton arra kell figyelnem, vajon jól tartom-e a fejét.” (Kitti)

„Új életet hozni a világra, a legfelemelőbb érzés, amit el tudok képzelni. Viszont ott a folytonos aggódás, hogy elrontok valamit.” (Maja)

„A legjobb? Hát ő maga! A legrosszabb pedig a sok kéretlen jó tanács.” (Eszter)

„Imádom azokat a pillanatokat, amikor a karomban tarthatom őt, és csak csodálom. Az éjszakáinknál rosszabbat viszont el sem tudok képzelni. De egyszer túl leszünk rajta! ” (Virág)

„Naponta tízszer lebukja magát. Nincs annyi ruha a szekrényben, amennyit rá kellene adni. Amikor rám mosolyog, minden nehézségért kárpótol.” (Bettina)

„Egymás megszállottaivá váltunk a kisbabámmal. Igazi szeretet, amit érzek. A legrosszabb része, amikor el kell intéznem valamit, és mással hagyom otthon. Olyankor bűnösnek érzem magam.” (Sára)

„A legjobb: a mosolya. A legrosszabb: a műsoros pelenka ’illata’.” (Nóra)

„Csodálatos, hogy már ő is az életem része. Viszont amikor sír, sokszor én is vele sírok.” (Dorottya)

„A legszebb dolog, amit valaha átéltem. Csodálatos, de tényleg. Az egyetlen, ami kikészít, a rokonok sokasága, és persze mindenki látni akarja őt. Én pedig ilyenkor levegőért kapkodok.” (Brigi)

„Amikor megélhettem a pillanatot, ahogy egymásra néztek a nagyobbik fiammal, úgy éreztem, teljes vagyok. Viszont amikor azzal szembesülök, hogy meg kell osztanom a figyelmem a két gyerekem között, komoly dilemmával küzdök.” (Klaudia)

A fenti mondatok is azt bizonyítják, hogy egy kisbabával sem fenékig tejfel az élet. De a csoda, amit megélhetünk általuk, a legszebb érzés, amit valaha kívánhatunk. 

A cikkben szereplők nevét megváltoztattuk.